Óbudán karikáztunk, s gondoltam megmutatom unokahúgomnak milyen egy finom reggeli. Nem kockáztattam, egyik kedvenc rétesezőmhöz mentünk.
Van ott mindenféle rétes: meggyes, mákos, meggyes-mákos,... s túros-kapros. Pont ezen kezdtünk el diskurálni az eladóval, említvén, hogy Erdélyben, de menő dolog a kapros töltelék. Az egyszerre sütő, egyszerre pultos srác afelől érdeklődött, hogy arrafelé sósan vagy édesen eszik az emberek, merthogy itt csak édesen eszik meg – míg sós volt senki nem ette. Említettük azt is mindketten, hogy a kapros-ordás palacsintánál nincsen jobb.
A lényeg az, hogy annyit diskuráltunk míg fizetés nélkül mentem el a római romokra majszolni, s a rögtönzött Krúdy fényképkiállítást megnézni. S mivel a kezemben csak a rétes volt, apró nem zörgött, így beugrott, hogy talán nem fizettem. Visszamentem, emberünk pedig utánanézett, s megállapította, hogy valóban elmaradt a négy rétes kifizetése (egy darab 220 forint).
A pénzt természetesen elfogadta, de azon nyomban kezembe nyomott egy tasaknyi még meleg sajtos pogácsát, Egyet-egyet megettünk Zsófimmal, a többit hazavittük, s elmeséltük mindenkinek, hogy hol jó rétest kajálni.
Kézzel húzott házi rétes, 220 forint, Óbuda, Polgár utca 7., valahol a Flórián központ és a Fő tér között, egy tízemeletes földszintjén, római romokkal szemben.
